A blog

Angol szakos bölcsészként 2006-ban kezdett érdekelni a hazai és a nemzetközi feminizmus első világháború előtti története. Eleinte leginkább angol és egyesült államokbeli női írók és költők munkásságában mélyedtem el, 2011 óta foglalkozom a magyarországi feminista mozgalom 1918 előtti történetével. Érdeklődésem a Nőtisztviselők Országos Egyesülete (NOE, 1896, Budapest) és a Feministák Egyesülete (FE, 1904, Budapest) tevékenységének feltérképezésével szinte egy időben fordult az egyletek vezetőinek életútja felé. Róluk közös jellemzőként két dolog mondható el: a hazai tudományosság és közvélemény méltatlanul feledkezett meg legtöbbjükről, így életükről és nőmozgalmi tevékenységükről alig tudunk valamit. Hézagos ismereteink – egyiküket leszámítva – sajnos a jövőben sem pótolhatók, hiszen hagyatékuk egyáltalán nem vagy csupán erősen töredékes állapotban maradt ránk.

Kivételt képez a Nőtisztviselők Országos Egyesületében, a Feministák Egyesületében, valamint a nemzetközi nő- és békemozgalomban is vezető szerepet vállaló (Bédy-) Schwimmer Rózsa (1877, Budapest–1948, New York), aki külföldön Rosika Schwimmerként vált ismertté. Életének mozaikkockáit éveken keresztül budapesti és bécsi gyűjtemények forrásai alapján próbáltam összeilleszteni, több-kevesebb sikerrel… 2017-ben viszont óriási lehetőséget kaptam: két hónapon át kutathattam Schwimmer New York-i közkönyvtárban őrzött, közel 50 iratfolyóméternyi hagyatékában. Miközben mindinkább beszippantott a századforduló budapesti és nemzetközi feminizmusának miliője, értetlenül álltam (és állok most is) az előtt, hogy a hazai történettudomány miként hagyhat(ott) szinte teljesen kiaknázatlanul egy ilyen értékes forrásanyagot? A történelem számos meghatározó nőalakja mellett miért nem tartott méltónak senki egy ilyen személyiséget arra, hogy (hosszabb) életrajzot szenteljen neki?

Bár a hagyaték egészének áttekintése roppant nagy feladatot jelent, célként tűztem magam elé, hogy annak minél több szeletét ismerjem meg, átfogó(bb) képet alkotva a következő kérdésekről: Miként válhatott egy délvidéki zsidó család sarjaként világra jött tisztviselőnő a Nők Nemzetközi Választójogi Szövetségének (International Woman Suffrage Alliance, IWSA) sajtótitkárává? Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie egy fiatal vidéki lánynak ahhoz, hogy újságíróként kereshesse a kenyerét? Miként sodorta össze az élet Schwimmert azzal a Glücklich Vilmával, aki az első nőként iratkozott be a budapesti egyetemre, és milyen körülmények között hozták létre a Feministák Egyesületét? Továbbá hogyan válhatott Schwimmer a történelem első női követévé, akit a Károlyi-kormány 1918 végén Svájcba delegált? Végül miként élte Rózsika és húga az emigránsok nehézségekkel teletűzdelt mindennapjait Ausztriában, az egykori császárvárosban 1920-ban, majd 1921-től az USA-ban?

A Blogon Schwimmer egyesületi és békemozgalmi munkásságához, valamint privát életéhez köthetően osztok meg forrásokat nagyobb részben a New York-i hagyatékból, kisebb részben pedig a Feministák Egyesületének archívumából, amely a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található Budapesten. A Schwimmernek címzett és az általa írott levelek, naplófeljegyzések, cikkek és egyesületi dokumentáció a magyar mellett német, angol és esetenként francia, illetve olasz nyelveken íródtak. Az idegen nyelvű források magyarra fordításától eltekintek, eredeti nyelven közlöm őket, bízva abban, hogy azok a nem magyar anyanyelvű, transznacionális nőmozgalom fejlődést kutató kollégák számára is relevánsak lehetnek.

Tisztában vagyok azzal, hogy a New York-i kutatómunka oroszlánrésze még előttem áll, hiszen mostanáig „csupán” 1920-ig dolgoztam fel a forrásokat, az egyesületi iratok és a naplófeljegyzések mellett elsősorban Schwimmer levelezését. Ez a több mint 600 doboznyi anyagból hozzávetőleg 130-at jelent. Mindemellett időszerűnek tartom, hogy a forrásfeltárás első eredményeit cikkek és konferencia-előadások mellett e Blogon, online forráskiadás formájában is megosszam az Érdeklődő Olvasókkal. Ez pedig reményeim szerint az első lépés lehet a tervezett Schwimmer-monográfia felé…

Végezetül néhány gondolat a dokumentumok közlési módjáról. A források szövegét a mai helyesírás szabályaihoz igazítom, ami a gyakorlatban legtöbbször a rövid magánhangzók hosszúra változtatását jelenti. A magánszemélyek leveleiben a jellegzetes, régies írásmódot minden esetben megtartom. Az értelmezést zavaró nyelvhelyességi hibák után [sic!] megjegyzést teszek, s ugyanezt a gyakorlatot követem az egyes nőmozgalmi aktorok idegen nyelven írt leveleiben található nyelvtani és nyelvhelyességi hibák esetén is. Szövegközi megjegyzéseimet [ ] közé helyezem el. A központozási hiányosságokat a mai helyesírás szabályai szerint pótlom. Az eredeti szövegben aláhúzott és kurzivált szakaszokat megtartom. A források végén minden esetben feltüntetem a következőket: kézzel vagy géppel írott dokumentumról, illetve eredetiről vagy másolatról van-e szó.

Ajánlott hivatkozási forma: A forrás vagy a bejegyzés címe [online dok.]. Megjelenés helye és ideje: Schwimmerblog, ÉÉÉÉ. HH. NN. Letöltés ideje: ÉÉÉÉ. HH. NN. Hozzáférés: URL Link.


©Czeferner Dóra

Pécs, 2019. február 21.

***

A New York-i hagyatékról és Schwimmerről eddig publikált cikkeim: