A Schwimmer-hagyatékból egy segesvári fiókszervezet alapítására tett (sikertelen) lépések rajzolódnak ki 1913-ból. Mindez azonban azért fontos, mert az ezzel kapcsolatban váltott levelekből képet kaphatunk azon munkafolyamatokról, amelyek egy vidéki feminista szervezet előkészítéséhez és működéséhez elengedhetetlenek voltak (illetve lettek volna).
Schwimmer berni diplomáciai szolgálatáról a korábbiakban Glant Tibor, Litván György, Peter Pastor és Szapor Judit publikáltak, azonban a New York-i hagyatékában korábban nem ismert forrásokra bukkantam: a többségében Károlyi Mihállyal 1945–1948/1949 között váltott levelek Schwimmer azon erőfeszítéseit dokumentálják, amelyek révén az 1918/1919-ben elmaradt követi fizetését kívánva kifizettetni a magyar állammal.
Közel száz éve, hogy Schwimmer a Tanácsköztársaság kikiáltásának előestéjén hazaérkezett Bernből, ahol a Károlyi-kormány rendkívüli követeként teljesített diplomáciai szolgálatot. Megbízatásáért azonban tiszteletdíjának csupán töredékért kapta meg. A kártérítési követeléseit 1948-as haláláig több ízben jelezte a mindenkori magyar kormányoknak – a kiterjedt levelezésből az alábbiakban Ágoston Péterrel és Kun Bélával váltott levelei olvashatók 1919/1920-ból.
Miként vette kezdetét a magyarországi liberális-feminista nőmozgalom nemzetközi integrációja, és minek köszönhető, hogy Schwimmer nem csak hazája delegáltjaként, hanem rögtön előadóként vehetett részt az IWSA alapítására összehívott kongresszuson, 1904-ben Berlinben? A német nőmozgalom vezető személyiségeinek Schwimmerhez címzett leveleiből többek között ez is kiderül.
SchwimmerBlog 