Budapest, 1930. május hó.

Meghívó

a folyó hó 9-én, pénteken este fél 7 órakor a saját helyiségünkben tartandó

Tiltakozó Gyűlésre

melyet abból az alkalomból rendezünk, hogy Budapest Székesfőváros közigazgatására vonatkozó törvényjavaslatot, melynek 13-adik §-a a nőkre nézve sérelmes, tárgyalásra kerül a Felsőházban.

A gyűlés szónokai a következők lesznek:

Lukács György v.b.t.t

országgyűlési képviselő

Kéthly Anna

országgyűlési képviselő

Dr. Baracs Marcell

országgyűlési képviselő

Dr. Vázsonyi János

Érdeklődőket szívesen látunk.

Feministák Egyesülete

***

Uraim és hölgyeim!

Üdvözlöm Önöket a Feministák Egyesületének választmánya nevében és köszönöm, hogy hívásunkra megjelentek és evvel törekvésünk iránt való szolidaritásukat fejezték ki.

„Néma gyereknek anyja sem érti a szavát” – evvel mentegetik magukat azok, akik nem akarnak hallani, vagy érteni.

A Feministák Egyesületét nem lehet avval vádolni, hogy néma marad, mikor a nők érdekeit sértik, támadják, azt sem, hogy nem kísérné nagy figyelemmel a gazdasági és a politikai élet minden jelenségét. Mikor a miniszterelnök a pártokban ismertette a főváros törvénytervezetét, a Feministák Egyesülete készenlétbe helyezkedett. Már 24 órával azután, hogy a nyomtatásban megjelent tervezet, birtokunkban volt, Egyesületünk megbízottai beadványukkal kezükben felkeresték azokat, hogy a bizottság tanácskozásaiban felszólalásaikkal és szavazatukkal támogassák követeléseiket.

A Feministák Egyesületének tagjai egyenként bizonyára elég kifogásolni valót találhatnak a fővárosi törvénytervezetben, de mint testület, mint oly pártközi szervezet, mely a nők egyenjogúságát célozza, csak arra hivatott, hogy a nők jogait csorbító szakasz ellen tiltakozzék. A törvénytervezet 13.§-a az 1927. évi képviselőházi, választójogi törvényre hivatkozva, a fővárosi törvényhatósági választásokra is hasonló feltételeket szab meg a választójogosultságra nézve, szóval a nőket meghagyja politikai inferioritásukban, mint fővárosi lakosokat is másodrangú fokra helyezi.

E sérelem ellen tiltakozunk és jogorvoslást kértünk beadványunkban, melyet dr. Lukács György Ő Excellenciája volt szíves ellenjegyezni és a képviselőháznak benyújtani. Nem kívánom érveinket itt megismételni, hiszen ma este hivatott szónokok fogják közös álláspontunkat kifejteni.

A képviselőház bizottságában tudtunkkal dr. Fábián Béla képviselő úr szólalt fel, hogy követelésünket hangoztassa, de a 13.§, mint oly sok más sérelmes § változatlanul megmaradt a bizottság tárgyalása után is.

Több reménnyel néztünk a plénum tárgyalásai elő. Néhány régi hívünk kilátásba helyezte, hogy a képviselőház teljes ülésén követelni fogja a nők egyenjogúságát a fővárosi törvény választójogi szakaszában és úgy értesültünk, hogy a szociáldemokrata párt módosító indítványt nyújtott be az általános és egyenlő választójogra nézve. Igen nagy volt tehát a meglepetésünk és csalódásunk, mikor megtudtuk, hogy a 13.§-t vita és szavazás nélkül elfogadták.

Most még a felsőház plénumának tárgyalása következik mielőtt a fővárosi törvénytervezetből törvény lesz. Kérvényünket Széchenyi Aladár gróf, felsőházi tag volt szíves ellenjegyezni és beadni, és hinni és remélni szeretnők, hogy a felsőház tagjai közül lesz szószólója jogos követelésünknek.

Uraim és hölgyeim, a nők politikai jogainak elnyeréséért és kiterjesztéséért kemény harcok folytak, a képviselőválasztói jogot évek hosszú során folyó kitartó, lelkes küzdelem előzte meg. A fővárosi törvényhatóságba való választhatóság elvesztésével fenyegető törvénycikket sikerült kivédeni, a miniszter a képviselők koncentrált támadására a bizottsági tárgyalás közben beiktattak egy §-t, mely a maturált vagy hasonló képzettségű nőknek megadja legalább a választhatóság jogát, – lépésről lépésre ki kell küzdenünk a magunk jogait.

Vonjuk le ezen eredményekből a tanulságot és a bátorítást arra, hogy a siralmas fővárosi törvénytervezetnek a nőket sértő és lealázó rendelkezései ellen küzdjünk és felemeljük tiltó szavunkat; erőseknek, hangosaknak, kitartóknak kell lennünk, ha valamit elérni akarunk, ha a korral haladni akarunk, ha lépést akarunk tartani külföldi diadalmas nőtársainkkal.

Ez a mostani választójogi helyzet, amelyben a nő csak magasabb korhatárral és iskoláztatási fokon járulhat az urnákhoz, nem egyéb, mint a kisebbség uralma a többség felett.

A háború óta sajnos a nők többségben vannak Magyarországon is, a főváros népességének 1925-ben 54,4 százaléka volt nő, míg a választók számának csupán 37,68%-át tették. Ez annyit jelent, hogy míg mostan 100,000-nél csak valamivel több nő választó van Budapesten, majdnem ugyanannyi nő elesik a választójogától, csak azért, mert nő.

A kisebbség, a férfiak választotta képviselőház és törvényhatóság rendelkezik velünk, felettünk, megkérdezésünk, beleegyezésünk, jóváhagyásunk nélkül. De nem prestige kérdésünk ez nekünk, nem önérzetünk háborodik fel legjobban a sérelem miatt, hanem aggódó szívünk a közösség javáért, amelyről gondoskodnunk nincs módunkban.

A köz érdekében, a köz javára emeljük fel szavunkat és követeljük teljes mértékű, egyenlő választójogunkat! Igen szerencsésnek valljuk magunkat, hogy a nők egyenjogúságának ügyét küzdelmünk kezdete óta minden pártban oly kitűnő férfiak és nők karolták fel és ezúttal is szónokainknak üdvözölhetjük körünkben minden párt képviselőjét.

Örömmel adom át a szót, dr. Lukács György Ő Excellenciájának, a nők választójogi küzdelme régi harcosának.

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 204.