Igen Tisztelt Nagysád!

Engedje meg kérem, hogy bár ismeretlenül is, (a Divat Újság ajánlására) egy ügyben b. tanácsát és pártfogását kikérjem.

Amint az aláírásból kitűnik, tanítónő vagyok. Győrött 1902-ben végeztem. Azóta itt a Felvidéken vagyok álláson. De amint a képezdén, épp úgy itt sincs alkalom jól megtanulni a német nyelvet. Pedig lépten-nyomon érzem szükségét. Azért elhatároztam magam, hogy e nyáron 2-3 hónapra elmennék Ausztriába, esetleg Németországba valamelyik megbízható keresztény úri családhoz háziasszonynak. Tanácsért (mint előfizetője) a Div.[at] Újsághoz fordultam, ahonnan azt az értesítést kaptam, fordulnék ezen kérésemmel Nagysádhoz, mint aki széleskörű ismertsége folytán, tudna nekem ilyen helyet ajánlani.

Az ilyen állásokhoz leginkább apróhirdetések útján kerülnek. Csakhogy, amint a Nagysád is tudja, ez az utolsó mód, hogy tisztességes ember megbízható helyhez juthasson. Most ismeretlen helyre elmenni, kész veszély. Viszont Nagysád is gondolja majd ismeretlen személyt ajánlani, ha nem is kész veszély, de mindenesetre óvatosság kell hozzá. Épp azért én szívesen elküldeném működési, erkölcsi bizonyítványaimat az iskolaszéki Elnöktől (plébános), valamint a kir. tanfelügyelőtől, a melyek megbízhatóságomról tanúskodnak. Fizetésre nem számítok, csupán, ha némi útiköltséget kapnék. Legjobban szeretnék valami magányos özvegy úriasszonyhoz elmenni, ahol szívesen segítenék a házi teendőkben is.

Azért nagyon kérem, igen tisztelt Nagysád, ha b. ismertsége révén tudna nekem ilyen helyet ajánlani. A legnagyobb hálára kötelezne s viszont szolgálatul bármire kész vagyok.

Ügyemet még egyszer b. pártfogásába ajánlva, maradok teljes tisztelettel Nagysádnak kész szolgája.

[olvashatatlan hely], Árva m. 1908. május 18-án

Ferencsik Mária tanírónő

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 16.