Közel száz éve, hogy Schwimmer a Tanácsköztársaság kikiáltásának előestéjén hazaérkezett Bernből, ahol a Károlyi-kormány rendkívüli követeként teljesített diplomáciai szolgálatot. Megbízatásáért azonban tiszteletdíjának csupán töredékért kapta meg. A kártérítési követeléseit 1948-as haláláig több ízben jelezte a mindenkori magyar kormányoknak – a kiterjedt levelezésből az alábbiakban Ágoston Péterrel és Kun Bélával váltott levelei olvashatók 1919/1920-ból.

Ágoston Péter[i] külügyi népbiztos levele Schwimmernek a berni követi tisztségről való lemondásáról és a magyar állammal szemben támasztott (anyagi) követeléseinek jogosulatlanságáról (1919. április 5.)

Magyar Tanácsköztársaság Külügyi Népbiztossága

10343/1919. Kül. B.

A külügyi népbiztosság alelnöki osztályában szóbelileg előadott óhajára van szerencsém értesíteni, hogy Asszonyomnak azon felfogását, miszerint a berni követi állásról való lemondása nem jelentette egyszersmind a követi rangról való lemondását és így az állami szolgálatból való kilépését, magamévá nem tehetem, mivel egy szolgálati beosztásról általánosságban nem lehet lemondani a nélkül, hogy ezzel valaki – netalán szervezett nyugdíjigényeinek érintetlenül hagyása mellett – állását ne veszítené.

Asszonyomnak, amint ez a „Budapesti Közlöny” folyó évi január hó 30-iki számában kifejezésre is jutott, a minisztertanács folyó évi január hó 18-án rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri állásáról való lemondását elfogadta, és Önt állásából felmentette; amint ez továbbá a volt magyar külügyminisztérium irataiból kitűnik, Ön január 31-ével utódjának, Szilassy követnek a svájci magyar képviselet vezetését átadta és utódja felhatalmazott, hogy összes követeléseit ez alkalommal kiegyenlítse, aminek megtörténtéről Szilassy követ annak idején jelentést tett. Ezzel úgy a volt magyar külügyminisztérium, mind pedig az én nézetem szerint is [sic!]. Magyarország svájci képviselői állásából kifolyó összes igényei annál is inkább kiegyenlítést nyertek, mert szolgálati idejének rövidsége miatt nyugdíjra sem tarthat igényt.

Budapest, 1919. évi április hó 5-én.

Ágoston s. k.

Népbiztos

New York Public Library. Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers. Series III. Box 484. Fol. 6. Eredeti, gépelt.

***

Ágoston Péter levele Schwimmernek a Külügyi Hivatal által Schwimmer számára folyósított közel 4000 Koronás tiszteletdíjról és arról, hogy jövőbeli anyagi követeléseit figyelmen kívül fogják hagyni.

Magyarországi Tanácsköztársaság

Külügyi Népbiztosság

11510/919. sz.

Bédi-Schwimmer [sic!] Róza elvtársnőnek

Budapest

Folyó évi április hó 3-án kelt le. 343 eln. sz. átiratom kapcsán, és az abban lefektetett elvi álláspontom fenntartása mellett van szerencsém elvtársnőt értesíteni, hogy az előadott, kivételes elbírálást érdemlő körülmények folytán Önnek folyó évi február és március hóra a viselt követi rangjának megfelelő III. fizetési osztálybeli összesen 3792 K. 94 f. tiszteletdíjként folyósítottam, mely összeg szabályszerű bélyegtelen nyugta ellenében a Külügyi Népbiztosság házipénztáránál felvehető.

Ezúttal ismételten hangsúlyozom, hogy a Külügyi Hivatal az elvtársnő által viselt Schweizi Képviselői állásból, valamint állami közszolgálatból kifolyó összes igényeit kiegyenlítettnek tekinti.

Budapest, 1919. június hó 3-án

Külügyi népbiztos

New York Public Library. Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers. Series III. Box 484. Fol. 6. Eredeti, gépelt.

***

Schwimmer Rózsa levele Kun Béla külügyi népbiztosnak, amelyben visszautasítja az Ágoston által folyósított közel 4000 Korona felvételét, és nyomatékosítja igényét a számára a korábbiakban át nem utalt fizetésére, valamint a Magyarországra történő hazautazását fedező költségekre. (1919. június 21.)

Budapest, VII. Thököly út 46.

1919. június 21.

Kun Béla külügyi népbiztosnak

Budapest

A külügyi népbiztosság június 3-án kelt és téves címzés miatt elkésve megkapott átiratát súlyos rosszullétem miatt csak ma intézhetem el.

Ki kell jelentenem, hogy az átutalt 3792 kor. 94 fillért két okból nem vehetem fel.

Ágoston népbiztos ebben az átiratban visszatér április 5-iki 10343. sz. átiratának álláspontjára, mely szerint nekem az igényelt összeg nem jár, s most csak „kivételes elbírálást érdemlő körülményekre való tekintettel” utalja ki. Legyen szabad emlékezetébe mutatnom, hogy Ágoston népbiztos felfogásával szemben Károlyi Mihály igazolta Ön előtt, hogy én a követi állásról nem mondtam le, csak a berni kirendeltség alól kértem volt felmentésemet a Népköztársaság kormányától. (Ágoston népbiztosnak azzal az állításával szemben, hogy egy „szolgálati beosztásról általánosságban nem lehet lemondani anélkül, hogy ezzel valaki állását ne veszítené” hivatkozom a volt külügyi (cs. és kir.) szolgálatnak arra a praxisára, hogy követeket más állomásokon, vagy magában a Külügyi Hivatalban foglalkoztatták, ha a követek olykor egy-egy szolgálati helyről való felmentésüket kérték.)

Károlyi Mihály közbenjárására Ön volt szíves engem április 15-ére a Hungáriába magához hívatni. Ön akkor követelésem jogosságát elismerte, s utasított, hogy Ágoston Péter népbiztossal utalványoztassam ki a nekem járó összeget. Ágoston, akit ugyanaznap felkerestem, akkor nem is kifogásolta többé követelésem jogosultságát. Ebből tehát arra következtethettem, hogy jogos igényeimnek megfelelően megváltoztatta ápr. 5-iki átiratában elfoglalt téves álláspontját, amelyre most, amikor számos sürgetés után végre utalványoz, újból visszatér. Ilyen alapon sem [a] kiutalt, sem más összeget nem fogadhatok el. Kérem tehát, hogy szíveskedjék Ágoston Péter népbiztost utasítani, hogy igényeimet nem különleges szempontok mérleglése, hanem jogos követelésem alapján elégítse ki.

Továbbá az összegekre nézve van kifogásom. Én nemcsak a februári és a márciusi fizetésemre jelentettem be igényemet, hanem a december és januári járulékaim és a hazautazási költségeimre kapott előlegek és a tényleg járt összegek különbözetére is. E követelést úgy Ön, mint akkor Ágoston Péter is elismerte, most pedig csak a februári és márciusi járandóságot utalványozza ki. Az egész összeg pedig svájci frankban jár nekem, tehát frank értékben számitandó át. Egy fillérnyi tartalékom sem lévén és jövedelem híján, kénytelen vagyok ügyem legsürgetőbb rendezését kérni.

[A következő bekezdés áthúzva szerepel] Felhasználom ezt az alkalmat annak kijelentésére, hogy a március utáni időre sem most, sem a jövőben nem támasztok semmi anyagi igényt annak ellenére, hogy a magyar állam szolgálatából formálisan nem léptem ki, mert súlyos cukorbajom és ideges kimerültségem mellett nem fejezhetem be azon munkákat, amelyeket berni hivatalom átadásakor arra az időpontra kellett halasztanom, amikor egészségi állapotom megengedi lebonyolításukat.

New York Public Library. Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers. Series III. Box 484. Fol. 6. Piszkozat, gépelt.

***

Schwimmer levele Kun Béla külügyi népbiztosnak, amelyben egyrészt visszautasítja a vádat, mely szerint követi minőségében elherdálta a magyar állam által rábízott pénzt, másrészről pedig az elmaradt követi tiszteletdíja kiegyenlítését kérvényezi. (1919. június 17.)

Kun Béla külügyi népbiztosnak

Budapest, VII. Thököly út 46.

1919. július 17.

Kun Béla külügyi népbiztosnak,

Budapest

Június hó 21-iki átiratom másolatát mellékelve, ismételten kérem a Népköztársaság kormánya terhére fennálló követelésem sürgős kiegyenlítését.

Ügyem végleges tisztázására még egyszer nyomatékosan hangsúlyozom, hogy én nem mondtam le követi állásomról, hanem csupán a berni megbízatásról.

A hivatalt utódomnak január 31-ikén átadtam, de utódom és a külügyi kormány tudtával, a követségnek egy e célból rendelkezésemre bocsátott gyorsírónőjének állandó, és más munkatársak részbeni segítségével március 18-ig folytattam Bernben politikai munkát, melyet nem is fejeztem be egészen, amikor az akkori kormány hívására hazaindultam.

Károlyi Mihály is kifejezetten igazolta Ön előtt, hogy én nem mondtam le a követi állásomról.

Legyen szabad ezt az alkalmat arra is felhasználnom, hogy tiltakozzam a külügyi népbiztosság egyes tisztviselőitől és magától Ágoston Pétertől is eredő híresztelés ellen, hogy a Népköztársaság kormánya félmilliót utalt ki nekem, s hogy én svájci működésem alatt pazaroltam az állam pénzét, holott nekem össze-vissza 260.000.- koronát utaltak át, amelyért 77.878.- frankot kaptam, ami még a legprimitívebb és legszükségesebb kiadásokat sem fedezte.

Abban a reményben, hogy a nekem járó összeget majdnem több mint három havi sürgetés után végre felvehettem, s nem kell az Ön idejét sem tovább igénybe vennem, vagyok

Kitűnő tisztelettel

Bédy-Schwimmer Rózsa

New York Public Library. Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers. Series III. Box 484. Fol. 6. Piszkozat, gépelt.

***

Schwimmer kézzel, ceruzával – már az ausztriai emigrációban – kelt levélpiszkozata, berni követként 1918 november–1919 márciusa között végett munkájáról. A címzett ismeretlen, elképzelhető, hogy a levelet sosem adta postára. (1920. augusztus 18.)

1920. VIII. 18.

Kedves Uram,

A Népköztársaság kormánya engem 1918. novemberben berni rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezett ki előzetes megkérdezésem, értesítésem nélkül.

A kinevezést elfogadtam […]. December 25.-én kértem a berni megbízatásom alól való felmentésemet. Az állam szolgálatából nem léptem ki. […] A népkormány min. tanácsa 1919. január 1-jén felmentett a berni állásból, de csak január végén küldte ki utódomat.

Báró Szilassy Gyulának 1919 január 31-én adtam át az […] elszámolásaimat.

Utódommal egyetértve […] február végéig folytattam olyan munkát, amelyet még személyesen kellett vezetnem.

Február utolsó hetében a külügyi hivatalnak tett jelentésem szerint kétheti szabadságot vettem nagyon megrendült egészségem megjavítására. Ez idő letelte után március közepéig megint Bernben folytattam politikai munkát.

Egy nappal a kommunista katasztrófa kitörése előtt érkeztem vissza Budapestre, azzal a szándékkal, hogy […] egészen kilépek az állam szolgálatából. Az események [az] egyéni igazságkeresést lehetetlenné tették. Mély elkeseredésemet fokozta annak tudata, hogy politikai információimnak és tanácsaimnak semmibevétele vagy alábecsülése hozzájárult a katasztrófa ránkszabadítására.

New York Public Library. Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers. Series III. Box 484.5. Kézzel írott levélpiszkozat, tele áthúzásokkal.

---

[i] Ágoston Péter (1874, Zsombolya–1925, Párizs) a nagyváradi jogakadémia oktatójakét az első világháború előtti években rendszeresen publikált a FE hivatalos lapjaiban, illetve tartott előadásokat az egyesületben. Feleségével vezető szerepet vállaltak a FE nagyváradi fiókegyesületének irányításában is.