A Schwimmer-hagyatékból egy segesvári fiókszervezet alapítására tett (sikertelen) lépések rajzolódnak ki 1913-ból. Mindez azonban azért fontos, mert az ezzel kapcsolatban váltott levelekből képet kaphatunk azon munkafolyamatokról, amelyek egy vidéki feminista szervezet előkészítéséhez és működéséhez elengedhetetlenek voltak (illetve lettek volna).

Segesvár, 1913. 17/ II.

Bédy-Schwimmer Rózsa úrhölgy Ő Nagyságának

Budapest

Daczára annak, hogy tudom, hogy értékes idejéből pár perczet sem illik elrabolnom, nem kerülhetem el, hogy soraimmal fel ne keressem.

A közelmúltban itt volt Ön nálunk, távozása után fényképe jelezte léptei nyomát – fájlalnám, ha a fény napról napra halványodnék – majd a hálátlan emberek jóvoltából /!?/ elmosódnék. Hálánkat megjelenéséért nálunk azzal szeretném leróni, hogy ittléte [olvashatatlan szó] nagyon maradandó, hogy úgy mondjam szembetűnő emlékek maradnának, melyek fennen hirdetnék, hogy szavai itt nem hangzottak nyomtalanul a [olvashatatlan szó].

A mai postával küldöttem b. czímére a két helyi lapot, a németben egy rövid közleményt írtam csak – számolva a körülményekkel – a magyarban egy nívótlan kritikát látok – szegénységi bizonyítvány arra nézve, a ki írta – egy jelen volt magyar [olvashatatlan szó] ezekért, melyre a jövő számban fogok felelni – és K. B. aláírással az én cikkem.

Ha nem tudnám, hogy mennyire el van foglalva, arra kérném, hogy írjon kérem néhány sort a helyi magyar lapba, vagy írja meg kérem nekem vagy a Tanfelügyelőné Ő Nagyságának, hogy mint képzeli el a mi munkába lépésünket a női választójog, a feministák nemes érdekében – itt Segesvárott.

Vezetőnek nem vállalkozom, munkatársnak szívesen.

Az aláírási ívvel lassan megy a dolog – alkalomadtán lehet csak előhozni – mind a mellett kérek még két ívet, rokonok révén vidékre akarom küldeni, ott több eredményt remélve.

Bocsásson meg, hogy bőbeszédűségem ennyire igénybe vette b. idejét és engedje remélnem, hogy becses soraival megörvendezteti őszinte hívét,

Simon Norbertnét^[i]

Simon Norbertné levele Schwimmer Rózsának. 1913. 02. 17. NYPL RSP I.  Box 497.

***

Simon Róbertné Őnagyságának

Segesvár

Kedves Nagysád,

Nagy köszönettel vettem a beküldött újságokat. Végtelenül sajnálom, hogy hihetetlenül nagy elfoglaltságom miatt magam nem válaszolhatok a segesvári lap cikkére, azonban teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön válasza mindenképpen megfelel majd a legmagasabb igényeknek is.

Rendkívüli nagy örömmel adom azonban meg a szervezésre vonatkozó mindennemű útbaigazítást. Legyen szabad ezt a levelet Nagysádhoz és a Tanfelügyelő Őnagyságához együttesen címzettnek tekintenem.

A szervezés módja az volna, hogy mindenek előtt az érdeklődők körében megfelelő számú tagot gyűjtenének; ha Segesvár környékéről is kaphatnánk olyan tagokat, akik saját helységükben nincsenek elegen ahhoz, hogy külön szervezetet alakítsanak, akkor azokat is fel lehetne venni, hogy ily alapon 25/30-an legyenek. Természetesen férfiakat is fel lehet, sőt fel kell venni. Ha ez a létszám együtt van, akkor alakuló ülésre hívhatnák a tagokat össze. [egy sor áthúzva]

A fiókegylet neve lehetne: „Segesvári Feministák Egyesülete”. Vagy „Küküllőmegyei Feministák Egyesülete” /ha a megyei feministákat is be akarják vonni/. Vagy pedig ha úgy gondolják, hogy az egész Erdélyrészt bevonják, akkor: „Erdélyi Feministák Egyesülete” nevet lehetne adni. Ehhez azonban természetesen nem 25/30, hanem körülbelül 80/100 taggal kellene indulni a fiókegyletnek. Az alakuló ülésre lemehetne egyesületünk ügyvezetője, Glüchlich Vilma, aki a munka-programmot ismertetné. E munkaprogramm állhatna, természetesen a helyi viszonyokhoz alkalmazva, szociális, pedagógiai, szülői értekezletek tartásában. Mi például Budapesten havonként legalább egy ilyen értekezletet tartunk, amelyen laikusok vagy pedagógusok egy, a nevelés körébe eső reformgondolatot ismertetnek megvitatás céljából. Azután a feminizmus teoretikájának ismertetésére lehetne sorozatos előadásokat tartani, amelyeken a nőknek jogi, gazdasági és társadalmi helyzetét ismertetik és vitatják. Egy kis feminista kölcsönkönyvtárt lehetne alapítani. A legfontosabb feminista folyóiratokat a tagok között közvetíteni. A környékbeli gyermekvédelemben a társadalmi munkát szervezni, e szervezés megindítását tagtársunk, nagysárosi Szirmai Oszkárné, a gyermek- és anyavédelmi bizottságunk vezetője, készséggel vállalná. Gyakorlati tanácsadót lehetne nyitni, amelyben hetenként egy-vagy kétszer hivatalos órát tartva az egyesület hozzáértő tagjai pályaválasztási, jogi és egyéb ügyekben tanácsot adhatnának a hozzájuk forduló kérdezősködőknek. A városban esetleg létesítendő kertészeti- vagy egyéb szakiskola érdekében, továbbá a leányoknak fiú-középiskolába való felvétele érdekében folytathatnánk a szükséglet szerint mozgalmat. A politikai jogok sürgetésébe vállvetve dolgozhatnánk a központtal és a többi fiókegyesülettel – stb. stb.

Rengeteg munkát is lehetne elkövetni, szóval a munka csak arra vár, hogy akadjon, aki elvégzi. Rendkívül örülnénk, ha Nagysádék a mozgalom élére állnának, mert ez biztosítana nemcsak pillanatnyi, hanem állandó, komoly sikert. Kitűnően működő többi vidéki fiókegyesületeink is bizonyára szívesen támogatják majd tanáccsal az ifjú egyesületet.

Mellékelve küldjük a két aláírási gyűjtő ívet.

Schwimmer Rózsa levele Simon Norbertnénak. 1913. 02. 26. NYPL RSP I. Box 497.

***

Segesvár, 1913. 19/III.

Igen Tisztelt Nagysád!

Nagylelkű sorai birtokában igen köszönöm kedves, bizalmas és érdekes tanácsait, melyek követésének legnagyobb híve lennék, ha itt sajnos nem lennének annyira primitív viszonyok.

Végre sikerült Magyar nők tanácsköre[aláhúzás az eredeti szövegben] címmel megalakulnunk, elnöknek a főispánnét megnyernünk, alelnökül a tanfelügyelőné és az előbbi főispán özvegye, titkár jó magam – jegyző egy fiatal tanítónő és pénztáros Antal iparfelügyelőnő. Kéthetenként gyűlünk össze, egy-egy felolvasás, lapokban olvasott dolgok megvitatása stb. lenne a program. Az első felolvasásra engem kértek fel, a helyi lap [olvashatatlan szó]. A nőkérdés megvitatásának szükségességéről olvastam fel – (hogy még erről is meg kell valakit győzni) látszólagos tetszést, […], itt egész elejéről kell kezdeni a dolgot és egy feminista egylet fiókjáról félek, hogy még két év múlva is korai lesz beszélni – ha csak hatalmas változások nem történnek, annyira nyers a talaj és annyi előkészítésre van még szükség. Mellékelve küldöm az aláírási ívet – keveset tehettem már itt azon kívül, küldöm a helyi lap megjelent pro és contra cikkeket. […]

Nagy figyelemmel olvastam a napi lapokban a nő és a társadalomban élénk tevékenységükről és remélem, hogy sikerülni fog a kongresszusra felutaznom. [….]

Üdvözlettel és tisztelettel,

Simon Norbertné

Simon Norbertné levele Schwimmer Rózsának. 1913. 03. 19. NYPL RSP I. Box 497.

---

^[i]Simonné egyébként a FE fővárosi tagjainak listája szerint budapesti lakcímmel (Adrássy út 8.) rendelkezett. A FE Budapesten élő tagjainak névsora és a tagok törzskönyvei 1912–1922. É. n. MNL OL P999. 23. doboz 32/a. tétel.