“Írógéppel írom a levelem, mert írásom valakielőtt [sic!] ismeretes lehetne”

Igen tisztelt Szerkesztőség!

De hát nem is erről akarok én írni, ez nem lényeges most.

Írógéppel írom a levelem, mert írásom valakielőtt ismeretes lehetne, és azt, meg cikkem őszinte kritikáját, míg Öntől meg nem hallom, nem akartam megreszkírozni.

Nem hiúságból, de gondolataimat eddig nem igen sorakoztattam papírra. Sokszor harcoltam ezen és egyéb felszabadító eszmék mellett, de csak szóval, ténykedésem eddig egyébre alig szorítkozott. Kérném tehát őszinte, elfogulatlan kritikáját. Hol a hiba, és miben? Vagy talán hol nincsen hiba?

Nem lehetne-e cikkemet, mely talán sokak lelkében keltene visszhangot, közölni?

Tudom jó, azon kicsinyesség, hogy csak eddigi működési körükhöz tartozó harc[os-] és munkástársaiktól fogadnának el hozzászólásokat, távol áll Önöktől, és szép széllel, sok nemes ambícióval megindult lapjukban másoktól is szívesen veszik. Ha ti. használható.

Ha cikkem közölhető volna, mindenesetre a legközelebbi számban kellene, mert későbbre elvesztené aktualitását, Ez esetben iparkodnék közös óhajtásaink, céljaink érdekében érintkezésbe lépni t[ekintetes]. körükkel. Ha azonban ez nem volna lehetséges, úgy kérem a bármiféle értesítést a szerkesztőségi üzenetekben „egy feminist anya” alatt. Minthogy előfizetőjük vagyok, így a lapot elsején megkapom.

Kedves, okos szerkesztő asszony, elfogulatlan, őszinte kritikát kérek ám, mert bírom. Sem elbizakodott, sem vérmes reményű nem vagyok. De talán használhatnák e gyönge képességeimet, a melyeket akkor kész örömmel rendelkezésükre bocsájtok. Fogadja t[ekintetes]. szerkesztő-kisasszony kiváló nagyrabecsülésem kifejezését, szíves mondanivalóját elvárva, üdvözli,

készséges híve,

egy feminista anya

Bp., 1907. 01. 24.

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 11.

Hozzászólás