Two West Eightythird St.

New York City

March 19. 1928.

Kedves Barátaim [Feministák Egyesülete],

Az egyesület és Mellerné címére küldtem egy-egy csomag levelet ajánlottan. Kérem, legyenek oly szívesek azokat megcímezni és elküldeni azoknak a jó embereknek, akik ötvenedik születésnapom alkalmából aláírták vagy a nemzetközi, vagy a magyar üdvözlést. Itt mellékelem az aláírók listáját és csekket egy dollárról a bélyegköltségre. Bár küldhetnék az egyesület javára valami pénzt! A nemzetközi aláírók közül többnek a neve elveszett a postán. Ha netalán magyar név is hiányoznék a listáról, kérem közöljék velem, hogy köszönő levelet küldhessek és a listát is kiegészíthessem. Fizikai és lelki oka volt a nagy késésnek, de remélem barátaim nem értették félre hallgatásomat.

A január 11-én ajánlottan küldött levelem vételét nem igazolták, a Mellerné tegnap érkezett levelében sem említi, de tudom, hogy megkapták, mert egy idő óta jár a Pester Lloyd, amire nem fizettünk elő mama halála óta. Kérem újságkivágásokat úgy veszem, hogy a Lloydot indították meg kivágások helyett. Köszönet érte. Nem személyes okból jó, ha informálva vagyok.

Reméltem, hogy a Kossuth ünnepélyre érkezett barátaink közül egyik-másik felkeres, de sajnos egy sem érdeklődött. Azt hittem, Balassa, Bródy vagy Fábián talán eljönnek. Well, nem szabad csodálkoznom, ha…

Képzelem, mennyi traccsal mennek majd haza a küldöttek. Itt már hónapok óta folytak csaták az amerikai magyarok közt. A fehér érzelműek a szobor akció mellett foglaltak állást, azzal, hogy nem baj, akárki csinálja, hogy Kossuthnak lesz itt szobra. Az Anti-Horthy-Liga pedig ellenezte ezt a szoborakciót azzal, hogy a jelen regime mindennek ellensége, amit Kossuth hirdetett. Arra utaltak, hogy az akció az itteni magyarokat és főképpen az amerikai közvéleményt abba a tévhitbe ringatja, hogy otthon liberális, demokrata republikánus politika folyik. […]

Én három gyűlésen beszéltem. Kétszer a numerus klausus kérdésében és egyszer a Hatvany ítélet kérdésében. Mindahányszor előre garanciát kaptam, hogy pártközi az Anti-Horthy liga és a gyűléseken, amelyeken igen előkelő amerikai liberálisok is beszéltek, mindenkor teljesen pártközi volt a közönség.

A Kossuth szobor akció jelentőségéről a liga hivatalos lapjában írtam egy cikkecskét. Be akartak az elnökségbe választani, de még tagnak sem léptem be, mert szigorúan tartózkodom attól, hogy valaha még egyszer magyar szervezettel hivatalos dolgom legyen. Alkalom adtán szívesen fogok máskor is nyilvánosan tiltakozni szóban vagy írásban, de szerves részt nem kívánok semmi magyar akcióból. Ezt azért írok meg oly körülményesen, hogy az esetleges traccsokkal szemben autentikus információjuk legyen. A liga utcai tüntetései absolute törvényes és nem erőszakos eszközökkel nagyon nagy benyomást tettek és a ma Washingtonból visszaérkezett „tüntetők” is a sajtó legnagyobb sympathiáját kapták.

Egyébként a delegátusokról amerikai körökben azt mondják, hogy a fascistákkal, német és orosz monarchistákkal és a mexikói katolikus forradalmárokkal pajtáskodnak. Mellerné beküldötte nekem a választójogi liga kérdőívét, azzal, hogy töltsem ki. Az olyan nagy munka volna, amit ezidő szerint absolute nem tudnék elvégezni.

Azt indítványozom, hogy Maguk töltsék ki mielőbb s küldjék nekem be a munkát kiegészítésre és esetleges helyesbítésekre. Ilyen alapon remélem rögtön meg tudom a munkát csinálni. Idejében fogom visszaküldeni, hogy a központhoz kért időben eljuthasson. Magunkról semmi különöset nem írhatok. Francinak van néhány fizető tanítványa, de míg a házbért sem keresi meg. Én lemondtam a további kísérletezésekről. Meg akarom írni a könyvet s aztán semmi további feladatom nincs a világon. Ott tartok, hogy már nem is kívánok semmit sem csinálni.

A régi, hűséges ragaszkodással s legszívélyesebb üdvözlettel Francitól is.

New York Public Library Manuscripts and Archives Division.Rosika Schwimmer Papers, Box 177.