Two West Eightthird Street

New York City

Március 19. 1928

Drága Doktoressa,

Nem vesztegetek erőt arra a kísérletre, hogy magyarázzam, miért nem írtam ősideje.

Nem tudtam írni, s most sem tudom leírni mindazt, amit speciell Magának sze[re]tnék megírni. Együtt kellene lennünk napokon, heteken át, hogy mindazt lebeszélhetném, ami a lelkemet nyomja. Vilma halála és drága anyánk hat havi haldoklása olyan mélyen lesújtottak, hogy nem tudok magamhoz térni belsőleg, ha külsőleg tudom is palástolni feneketlen lehangoltságomat. Ami a külsőt illeti, tíz évvel megöregedtem az utolsó esztendő alatt. Franzi is. Az én hajam elől egészen fehér, Franzi pedig rohamosan őszül.

Az elképzelhetetlen tragédiákon kívül annyi a rosszhiszeműen okozott, teljesen oktalan baj, hogy azt hinném, üldözési mániában szenvedek, ha nem írásban és nyomtatásban történne a sok gazság. A komiszkodók tömegéből kiemelkedik Chapman Catt és Pogány Paula. Rémálomban sem hittem volna, hogy úgy ellenem fordulhassanak, mint ahogy tették. Aki jó emberünk van itt, magyar vagy amerikai, az mind bajban van. Vagy pénzügyileg nem tud rendbe jönni, vagy egészségileg. Utóbbiakhoz tartozik Lola, aki ízületi fájdalmakról panaszkodik. Messze van tőlünk, Texasban, majdnem mintha Európában volna. Hollandi barátnémet, Palthenét rák gyanúja miatt operálták. Huszonkét év előtt mellrákja volt s két operációval mellét és környékét kivágták. Most ugyanazon az oldalon a vállán volt gyenge daganatja. Az operáció után azt mondták, mégsem rák, de gyanúsan soká tartották a kórházban utókezelésre.

A magyar mesekönyvemet megírtam, úgy volt, hogy Pogány Willyvel együtt ezer dollárt kapunk. De Willy az amerikai Pogányok hallatlan önzésével kijelentette, hogy nem fog a munkához, ha nem kapja meg az egész ezer dollár előleget. Így nekem az ő ezre mellett csak 250.- dollárt lehetett kisajtolni s a többire várnom kell jövő évig, amikor az ő előlege be lesz hozva. A szeretőjére kell a pénz. Pedig a megbízást én kaptam, és én indítványoztam Willyt illustrálónak. A kiadó – a legnagyobb cég a világon – nagyon undorodott az utólagos zsarolástól, de én beleegyeztem, hogy odaadják neki a pénzt, mert nem bírok el több skandalumot.

A mamát kezelő három orvos közül egy még nem kapott egy fillért sem, a másik kettő pedig még csak előleget. Halála napján kilenc dollárom volt összevissza és a legnagyobb fájdalom sajgásában egy jótékonysági egyesület kamatmentes kölcsönét kellett elfogadnom! Nagyon keserű perc volt.

Szeretném magának leírni, hogy milyen hallatlanul drága volt mama egész betegsége alatt és milyen fennkölt volt halála perce. De ezt nem tudom még leírni. Jaj! Drága doktoressa, miért nem jön ki, hogy istenigazából kibeszélhetnők magunkat.

A mellékelt iratok elmondják magának, hogyan rendelkeztünk tetemével, s egyúttal a magunkéval is halálunk idejére. Amerika első pathológusa maga végezte el az autopsiát. Lelete ellenkezik azzal a teóriával, hogy fekélye volt. Nem tudom, lehetséges-e, hogy ennyi éven át rák lett volna. Cornell egyetemnek van egy híres agy-collectiója. Az fogja mamát tudományosan elemezni és a gyűjteményében conserválni. A mienk is oda kerül majd. Ezzel kapcsolatban kérem legyen olyan szíves Dr. Paper mellékelt kérdőíve szerint leírni megfigyelését és egyéni véleményét azokról a vonásokról, amelyekről ő kér anyagot. Dr. Weissnak is akarok írni, de miután nem tudom, mikor kerül rá sor, nagyon kérem, ha idejük engedi, beszéljék át a dolgot vele. Kérem dr. Weisst is, írjon Papeznak a kérdőívnek megfelelően. Ha tudnám Csiky címét, azt is megkérném erre a tudományos célból fontos szívességre.

Nagyon izgultunka betegsegélyező ügyében, s nagy kő esett le a szívünkről, amikor megtudtuk, hogy Magát mégis megtartották. Giza nővére nagyon meghatott bennünket kedves megemlékezésével. Pogány Nándor is írt. Úgy látszik, Paulának küldte a levelet. New Yorkban volt feladva, egy szó hozzátevés nélkül. Reis Rózsi, akitől azt a szívességet kértem, hogy a kamatmentes kölcsön három aláíróinak egyike legyen, nagy nehezen aláírta – fillérjébe se kerül –, mégis beállt azok közé, akik rólunk a legfantasztikusabb híreket továbbítják. Ugyanezt teszi Bertalan Veta, akinek mi igen nagy szívességet tettünk itt, Hollós doktorék, akikkel egy házban lakunk stb. stb. Paula is két percnyire lakik tőlünk, de csak egyszer találkoztunk véletlenül, akkor is félrenézett.

Egészségileg magunkról: Franzi olyan rossz bőrben volt mama halála után, hogy az orvos legalább félévi üdülést írt elő neki. De hát persze erről szó sem lehet. Ha a polgárjogot megkapta volna, elment volna Hollandiába. Ott költség nélkül üdülhetett volna. De így ő is fogoly itten. Azaz, ő elmehetne, mert van magyar passzusa, de nem jöhetne vissza. Így hát csak elpiszmogunk. Van néhány fizetett órája is, kettő egészen jól fizető is, de annyi a betegség a tanítványok közt is, hogy még a havi 145.- dollár házbért sem keresi meg. Sokszor hűl meg, a torkával is laborál és néhány hete olyan csúnya kiütés volt az egész arcán, hogy azt hittük orbánc.

Bőrspecialista kezelte és néhány heti kezelés után rendbe jött az arca. Tulajdonképpen nincs egészen rendben most sem. Cselédet nem tartunk, s még a hetenként egyszer bejárt asszony sem volt itt hónapok óta, mert elutazott, s nem tudtunk még megbízható helyettest szerezni. Így Franzi mindent maga csinál, még a mosást is ő végzi. S akkor Reis Rózsi azt mondja: Ha neki egyszer pár hónapig olyan jó dolga lehetne, mint a Schwimmeréknek! Hosszabb ideig, mint tavaly is cukor nyomok mutatkoznak nála, de azok megint elmaradtak. Szórakozásra, pihenésre volna szüksége, de nem tellik rá. Mrs. Lloyd rengeteg extrát adott havi nagy járuléka mellett, mégis borzasztóan el vagyunk adósodva, mert én nem keresek semmit. És az élet New Yorkban rendkívül drága. Ruházatra egy árva fillért nem költünk. Palthené átdolgozott ruháit hordjuk.

Nálam a cukor és aceton nagyon magas volt hosszú ideig. Menstruáció ötvenedik születésnapom után volt utoljára. Az összes ismert tünetek, orrvérzés, hőhullámok és leküzdhetetlen melancholia léptek fel azóta. A befelé kanyarodó vakbelem is ad időről időre egy-egy kis külön életjelt. Hosszú ideig se Franzi, se én nem tudtunk aludni. Most egy kicsit jobban alszunk, de korántsem eleget, és sohasem megszakítás nélkül. Januárban kezdtem szigorúan diétázni, s a cukor lenyomódott, de a közérzés ettől parányit sem javult. Több, mint egy éve köhögök, és rengeteget köpök éjjel-nappal. Állandó garathurutom is van. Mama betegsége alatt néhány hónapig nem dohányoztam, de a köhögésen és a nyálka képződésen ez sem javított.

Szóval öreg „krampnik” vagyunk, ahogy a pestiek mondják.

Szegény Szirmaynén is sokat búsulunk. Mi okozta Júlia öngyilkosságát?

Látja, drága Doktoressa, jobb is, ha nem írunk. Annyira nincs mivel felvidíthatnánk Magát. Pedig tudjuk Magának is felvidítás kellene!

Na majd, ha a magyar mesekönyvem megjelenik, tudom, az fel fogja magát vidítani. Mindenki, aki elolvasta a kéziratot, nagyon mulatságosnak tartotta. Pedig mama halálos ágya mellett írtam. Még ő figyelmeztetett témákra. Tehát része van benne.

Kérem, írjon. Mindenkor nagyon boldogok vagyunk, ha kezeírását látjuk. Júniusban Pesten lesz még egy kedves barátnőnk, aki velünk élte át az utolsó esztendőt. Az majd szóval referál rólunk, meg más közös ismerősökről.

A mellékelt levelet, kérem, legyen szíves a Feministáknak átadni. Persze Magának is szól. Franzival együtt öleljük és legmelegebb jókívánságainkat küldjük. Nagyon nélkülözzük mint barátot, de mint orvost is.

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 177.