Várnai Zseni: Úttörő Asszony

A Feministák Egyesületének huszonöt éves jubileumára

Láttam az úttörő amerikai asszony szobrát.

Ment az ősrengetegben az asszony

keblén kicsiny gyermeke szunnyadt.

Izmos keze csákányt emelt a magasba,

úgy ment az úttörő asszony előre,

irtani vad bozótot, törni az éles köveket,

lesújtani a mérges viperákra

és ragadozó vadakra,

húgy új világ épülhessen

az irdatlan erdők és úttalan utak helyén,

hogy új világban vesse meg lábát a gyermek,

ha anyja karjáról majd a földreérik.

Így indult el az úttörő asszony

e föld őstalaján is huszonöt éve.

Lábait az ingovány hínárja fonta körül,

mérges kígyók fullánkos nyelve sziszegve űzte,

feje körül a barbárok gúnynyilat süvítettek

de ment az úttörő asszony előre,

a szellem csákányával irtotta a gaz szövevényét,

törte a köveket,

harcolt lihegő fenevadakkal

s a tudás fáklyafényét emelte a magasba,

hogy bevilágítsa a csillagtalan éjszakát.

Az emberszeretet, az igazság és a béke

isteni kisdede szunnyadt a keblén

mikor elindult a föld göröngyös térségein

de megy, csak megy, küldetése útján

bukdácsolva, megtépve,

kőben és gazban botolva, mindig csak előre,

mert sötét az éjszaka és messze még a cél,

mely a távoli horizonttól világít.

De ma, mikor huszonöt esztendő mérföldkövéhez ért,

megáll egy pillanatra az úttörő asszony,

Fölemeli gondterhes, verejtékező homlokát

és irtózva tekint vissza a véres esztendők sorára.

Fejfák fenyegető erdeje borítja mögötte a földet.

Vakok és bénák jajszavát sodorja a szél.

Özvegyek, árvák sóhajos könnye pereg az esőben;

az éhség és a pusztulás pokoli kórusát üvöltik

megkínzott embermilliók,

mert a háború vaspatái tiportak végig a földön

és dübörgő dobogásuk még egyre hallik, hallik.

S a mérföldkő magasán fölemeli szavát az úttörő asszony,

hogy a világ minden égtája felé kiáltsa:

„Én nem akartam!

Én ellene szegültem minden erőmből!

Az emberszeretet, igazság és a béke

isteni kisdede szunnyadt a keblemen!

De harci trombiták barbár zsivaja

Túlharsogta tiltó asszonyi szómat

s az ágyúk és a gépfegyverek gyilkos robajában

elveszett az ember!”

A véres kardot most újra meghurcolják a földön!

Új tigrisek szomjazzák fiaink ifjú vérét!

Világ asszonyai kiáltsátok, millió hangon

a tiltó szózatot,

hogy a föld megremegjen valamennyi kontinensén:

„Mi nem akarjuk!

Békét, igazságot, életet akarunk mi úttörő asszonyok!

De megyünk, megyünk e szent küldetéssel szívünknek

a sötétség poklos rémségén keresztül

új fényló horizont felé.

Előre!

***

Budapest, 1929. december 18.

VII. Wesselényi u. 6.

Drága Mesterem és Nagyasszonyom,

nem múlhat el ez a nap, 25 éves jelentős évfordulónk napja anélkül, hogy Önnek meg ne írjam, hogy mennyi hálával, szeretettel, hódolattal gondolok ma Önre, hogy fel ne mérjem, mit jelentett Ön életemben, mennyire megváltoztatta tartalomban, értékben, irányban.

Ünneplésünk sikere minden várakozást felülmúlt, olyan harmonikus, nagyszabású és ünnepélyes volt. Ne mondja nekem senki többé, hogy a feminista jelző népszerűtlen. Annyi megbecsülést kaptunk, hogy ha nem tudnánk, hogy az a távollevőknek és az elköltözötteknek szól, elbizakodottá válnánk. Igazán méltóságteljes volt a demonstráció. Valóságos versengés volt, ki mondjon szebbet, fejezzen ki több nagyrabecsülést? Apponyiné, Telekiné, Rosenberg Augusta, Latinovics Róza, az ügyvédnőnk, Ungár Margit stb. stb. mind kitűnőek voltak. De messze felüműlta mindnyájukat, tüneményes volt Kéthly! Lukács meleghangú levélben és sürgönyben mentette ki távolmaradását, Herczeg Ferencet kellett helyettesíteni vidéken. Várnai Zseni verse gyönyörű, angol fordítását beküldtem Lolának, kit kértem, levelemet küldje be Önnek; magy.[ar] eredetijét Melanie el fogja Önnek küldeni. Rengeteg dolgunk van, Nóra e hó végén v. jövő hó első napjaiban megy férjhez, Melanie persze nagyon izgatott és elfoglalt, sok lebonyolítani való van és szabadságra megy. Hivatalos levelet nemsokára küldönk és nagyon köszönjük addig is a sürgönyét.

Öleli melegen és hálásan, Francit is ölelem

Mellernéjük

Ebben a pillanatban kaptam Franci gyönyörű könyvét, Vilmosnak egy kölgyismerőse hozta Párizsból. Hálásan köszönöm a gyönyörű [olvashatatlan szó] és ismételten ölelem.

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 200.