Kedves Rózsika,

alig, hogy útnak indítottam Maga felé egy életjelért rimánkodó levelet, megérkezett a kimerítő referátuma, a kedves, meleg baráti írása. A Feministáknak szóló levelet nyomban bevittem az egyletbe, Melaniehoz is eljuttattam a sorokat. A könyvek beszerzéséről és elküldéséről a Mellerné és Melanie máris gondoskodtak, úgyhogy azokat lehetőleg gyorsan kézhez fogja kapni. A kérdőív megválaszolásával várok addig, míg a [olvashatatlan név] húsvéti szabadáságról visszaérkezik, hogy vele együtt beszéljem meg a dolgokat. Csiky vidéken egyetemi tanár, s ma már olyan nagy úr, hogy őhozzá azt hiszem, hiába fordulnánk ebben a témában felvilágosításért.

Sajnos nem nagyon szívet vidító mindaz, amit önmagukról ír, de én mégis nagyon hálás vagyok a soraiért, mert közelebb hozta Magukat hozzám és mert némi bíztatást vélek kiolvasni a sorok közül arra nézve, hogy jobb napok következnek ezután. Már maga az a tény, hogy ezt a levelet meg tudta írni, arra vall, hogy régi energiái újra éledeznek, a mi csak jót eredményezhet. Kíváncsian várom a mesekönyvet és sajnálom, hogy még a Willyvel is voltak kellemetlenségei. Elhiszem, hogy ez rosszul esett magának, mint ahogy a népi barátok elfordulása is keserves tapasztalat arra nézve, hogy a barátság is csak érdek legtöbbször. Nem tudom, így volt-e mindig, de ma itt is úgy van, hogy ha nincs meg az a kapocs, akár anyagi, akár más közös érdekből kifolyóan, ami összetartja az embereket, akkor adott esetben a régi barátban ellenséget fedezünk fel. Nagyot változik a világ, minden téren. Egy magamfajta régi szabású ember, alig-alig állja meg a helyét. Barátokról már nem is ábrándozom. A Régiek, mint Maguk, szétszéledtek, újak meg nem adódnak. A fiatalságot pedig, a melyik ma olyan rettenetesen józan, egyáltalán nem értem és az a kíméletlen törtetés, az öregek, idősebbek félretolása az útból szemérmetlenül, sokszor egészen megfélemlít. Lehet, hogy nekik van igazuk, de akkor a természet tévedett nagyot, amikor az öregeket kitermelte. Öröm, vidámság, jókedv legalább számomra, egészen ismeretlen fogalmak, ez ma csak a fiatalság számára van lefoglalva, és olyan egyedül van az ember, akárcsak a sivatagban élne, főképpen, ha baja, bánata van.

Maga kérdi, mi okozta a [Szirmai] Júlia iszonyatos halálát. Személyes tapasztalatom nincsen erre nézve, mert én nem jövök velük össze, de úgy hallom, hogy már régebben [olvashatatlan szó] volt, s már egy ízben vagy talán kétszer is megkísérlete az öngyilkosságot. Túlzott ambitiói voltak állítólag, és nem érezte magát eléggé képesnek a megvalósításukhoz, bizalmatlan volt önmaga iránt. [Szirmay] Irma néni még mindig csak a fájdalmának él, az egyleti munkában legalábbis nyilvánosan nem vesz részt. Igazán sajnálatra méltó.

De hogy egy kicsit kellemesebb hírrel is szolgáljak, elárulom, hogy a [Kunfi] Nóra menyasszony, hát még nem nyilvános az eljegyzés, és így ne vegyen róla tudomást a [Vámbéry] Melanieval szemben. A lövői [olvashatatlan szó] a fia, Laci, a Gizi néni rokonságából veszi el. Nóra nagyon jó irányban fejlődik. Okos, egyszerű, természetes, szorgalmas, kedves és nagyon csinos leány, úgyhogy nagyon jól jár vele, aki elveszi. Melanienak persze a szeme fénye. Ezidőszerint Nóra Wienben tartózkodik, és ott a kertészetben képezi ki magát, hogy ezt a tudományát Lövőn értékesíthesse.

Jaj, de jó lenne egy kicsit összekerülni, nem is hiszi, mennyire hiányoznak maguk nekem. Nem lehetne-e azt mégiscsak megvalósítani valahogyan, hogy Maguk visszakerüljenek? Hálás köszönet kedves soraiért!

Franciskát, Magát Rózsika melegen ölelem, sok jó kívánságot küldök,

Doctoresssa

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 178.