1945 Karácsony napján

Drága Rózsi és Franci:

Hogy kezdjem mondanivalóimat. Itt ülök szomorú magányomban és hullnak a könnyeim. Testvéreim közül csak Tyrmanné – de milyen állapotban – él. S hogy írjam le: Egyetlen páratlan Miklósunk – akiért el tudnám viselni ezt a nyomorúságot – el van hurcolva, és leírni iszonyodom, vajjon él-e? Hónapokig mintha meg lettem volna kövülve egy könnyet ejteni nem tudtam és most csak sírni tudok.

Most kaptam meg a címüket Szirmai Jóskától, az anyja pusztán van Olivérnél, hála Istennek megvan. Gergelyék is megvannak, így hallom, ez aztán egyelőre minden. Major Robi írt nekem – a népbíróságnál a sajtóosztály vezetője, jó közgazdasági író. Drága Klára az elhurcolásban meghalt, Jancsiék elcipelve. Glücklich Gyula, aki kitűnő hídmérnök volt, nincs. Olga Erdélyben próbál élni. Már második éve, hogy Mellernét elcipelték – nyoma veszett. Melanie-nak szintén. Ha kissé erősebbnek érezném magam, körülnéznék a barátaim után, megkeresném Mellernééket, de Budára menni ma nagy vállalkozás nekem, olyan lerombolt vagyok – 21 kilót fogytam. A hidakat mind felrobbantották a németek. Egyet építettek, ahol át lehet menni, és ha átmennék, vajjon meg van-e az a ház? Buda még rémesebben elpusztult, mint a pesti oldal, pedig az is szörnyű. Nem értem, hogyan pusztult el annyi és sérült meg minden ház kivétel nélkül. Egész utcák hevernek romokban. Azért mégis bámulatos, hogy olyan életet tudtak varázsolni egy év alatt. Tavaly január 18-án jöttem ki a getthoból. Rettenetes volt, amit itt találtam: minden meg volt halva. Se villamos, se kocsi, se ló, se világítás, se víz. Hó, sár, emberi és lóhullák az utcán. Romhegyek, és a lakások még ma is. Papírablakaim vannak. Tavaly anélkül feküdtem két hétig halálos betegen – járványos bélhurut – míg valaki papundeklivel beszögezte. Ilyen állapotban hordtam magamnak vizet másodnaponként az utca másik oldaláról.

Se orvos, se gyógyszer, ma már van, de nekem annyi mintha nem volna, mert nem tudom fizetni. Szörnyen sokat szenvedtem, olyan tortúrákon mentem keresztül – elcipeltek egy nyilasházba, ott kifosztottak, azután 3 napig étlen-szomjan a Rumbach utcai Zsinagógában voltam bezárva: addig kirabolták a lakást. Erna hat napja volt meghalva, még el tudtam temettetni.

Aztán mars a getthoba. Egy házmesterlakásban a kapu alatt laktam, szemben a Hitközséggel. Ezt naponta 15-ször bombázták, ajtók, ablakok, bombarészek mint áthullottak hozzánk. 81 férőhely volt az óvóhelyen és 450-en voltunk a házban. Én sohasem mentem le az óvóhelyre. Bombáktól nem féltem, de a tetvektől nagyon.

Most vissza vagyok lakásunkban vagy ami belőle megmaradt. Fel van parcellázva, 1 szobám van és förtelmes emberekkel lakom. Kis lakást nem lehet kapni. Itt lakott nálam egy Wolfner báró, 100 P-ért takarítottam neki. A vicéné 300-on alul nem vállalta. Ja, élni kell. Kell?

Drágáim, mit írjak még? Restellem, sem ruhám, sem cipőm, harisnyám, sem fehérneműm. Mindent elraboltak. A házunk bombasérült, a bankletétünket, papírjainkat elvitték. És az élet borzasztóan drága, mindent csak csillagászati számokban lehet kifejezni. Csodálatosképpen az étkészletünket visszakaptam, karácsonyra eladtam, hogy legyen pénzem. Jött a pénzdézsma, 75%-ot elvett az állam.

Egy tojás 40,000, egy kiló liba 240,000 P. Éhezem. Írtam [olvashatatlan szó], hogy segítsen rajtam. Csak nem tudom, megkapja-e soraimat. Nagyon hálás volnék, ha telefon útján megtudakolnák, megkapta-e levelemet? Utoljára hotelba lakott. Neve: Marcell Denis. A bank címe, ahol igazgató volt: Ladenburg, Thalmann & Co., 25 Broad Street, New York City. Nagyon finom, becsületes ember, bátyámnak a fia, elég közeli. Lehet, hogy nyugdíjban van. Öt éve nem írhattunk egymásnak, azalatt sok minden történhetik az emberrel? Nem tudom. Az előtt lakás telefonja is volt. Írtam neki egy címet.

Itt a házban lakik egy barátnőm, a fia mindenfélét és pénzt küldött neki repülővel New Yorkból. Keresse fel, és ha megint küld az anyjának, avval küldjön nekem is. Kérem magukat, mondják meg Marcellnak, ha pénzt küld, kis címletet küldjön, hogy ne kelljen mindet kiadni.

Kedves Rózsi, maguktól szaharint kérnék, itt hamisított és nem tudom megfizetni. Cukrom egy szemernyim nincs. Azonkívül Glückné a fiától remek tésztát (kis csomagban) kapott, Lipton’s Noodle Soup. Rejtély, hogy ezt hogy csinálják: metélt, kifőzik vízben és olyan mint a legkitűnőbb tyúkhúsleves. Percek alatt megvan. Én rajtam segítene, utálok kotyvasztani, úgyszólván rántott levesből élek, már ha van zsírom. Mire jutottam. (Utálom az életet és magamat is.) Tele vagyok bánattal és fájdalommal drága, drága Miklósom után és evési gondjaim vannak. Itt jegyre adnak mindent, de nem váltják be, mer nincs, még kenyeret sem kapni. Feketén mindent.

Kedveseim, elég volt az én siralmaimból. Remélem, maguk majd felüdítenek engem Magukról való jó hírekkel, hamarosan írnak nekem. Következő levelemben igyekszem majd általánosabb lenni. Majd írok megint Major Róbertnek: talán tud valami újabbat közölni Jancsiékról. Szegény Klára, milyen gondja volt a két unokája! Isten velük, régi szeretettel öleli,

mindkettőjüket, boldogtalan

Dirnfeld Jankájuk

Address: Miss Jane Dirnfeld

Budapest VIII.

Népszínház u. 21. III. 1.

Note by R.&F. Schwimmer: The correct address of Marcell Denis is: 1180 North Hermosa Street, BANNING, California.

Theodore Glück has no special channels for sending money. He sent money to his sister, an American citizen, throught the State Department. Does not plan to send more because he hopes his sister and mother will start for United States in at least a month. He sent packages through regular first class mail post office channels, limited to 4 kbs. 6 oz.

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 425.