1928. VII. 19. Budapest, Wesselényi ú. 6.

Drága Nagyasszonyom,

Mrs. Lloydnak írott egyik levelemben megemlítettem, hogy bizonyára nem volna nehéz Romain Rolland érdeklődését felkelteni az Ön ügye iránt. Válaszában helyeselte a dolgot és most már hozzá is mernék fogni, ha magamban bíznék eléggé. De így jobbnak látom, ahelyett, hogy meglepetésként készíteném elő, megírni a dolgot és segítségét kérni.

Mi volna az az anyag, amit leghasznosabbnak tart, amit kezébe kellene juttatni, kit kérjünk fel, aki átadná, és mire kérjük őt magát, amivel hasznára lehetne? Kérem tanácsát, utasításait.

Van aztán egy keserves ügy: az Ifjúsági Könyvtár, azt hiszem ez a címe a Sp[ády]. A[dél] féle meséskönyveknek? Az Uránia nyomda meglepetésszerűen rámüzent néhány héttel ezelőtt: költözködnek, már mindent elvittek, ami a maguké, ott vannak ezek a könyvek, vitessük el rögtön, mert a helyiséget át kell adniuk, – vagy kidobják-e? Most ott vannak a Józseftér 9. udvarán, a folyosók alatt, esőtől védve – egy kocsirakománnyal! Azóta szaladgáltam antikváriusoknál, egyik már meg is ígérte, hogy feljön megbeszélni, sürgettem, mindhiába. Pincében fekhettek, a drótoktól rozsdásak a lapok és sok penészes.

Siralmas, ez a sok érték hogy pusztul el a többivel. Most már a házinspektor nem akarja megtűrni, ránk üzent, hogy vitessük le a pincébe. Kétségbeesésemben unokatestvéremet hívtam fel, ki papírgyáros, hogy lehet papírértékben eladni? Nekik tilos megvenni, csak a papírközpont veheti meg, ha ők protezsálnak, talán elérhető volna a maximális: kilónként 64 fillér. Mit tegyünk, kérem utasítását. Megkísérlem még – csak e pillanatban jut eszembe – felkínálni a Gyermekbarát Egyesületnek vagy a Nőmunkásnak ajándékkönyveknek rejtvényekért stb. Esetleg szabad volna ajándékba adni e helyekre és kórházakba? Kérem postafordultával a választ, mert nem tűrik ott a helyén!

Múlt héten írt Önre hivatkozva Augusta Markowitz, akinek rögtön választoltam és meghívtam a Józseftérre is, saját telefonszámomat is megadtam. Vasárnap este eljött barátnőjével, beszélgettünk, de nagyon keveset tudott Önről mondani. Ma kellett volna a Józseftérre jönnie, de nem jött; mondta ugyan, hogy lehet, hogy későn fejezi be a munkáját.

Drága Nagyasszonyom, jövő héten lesz a végső terminus a történelmi kérdőív (a Választójogi Világszövetségnek) beküldésére. Amennyiben Öntől addig nem kapjuk vissza az ívet, kénytelenek leszünk eredeti alakjában útnak indítani a válaszainkat. Ez esetben szíveskedjék észrevételeit és esetleges korrektúráját egyenesen Frau v. Velsenhez juttatni.

Az egyesületről nincs sok örvendetes közölnivalóm. Az elmúlt saisonunk ugyan elég változatos volt, néhány zsúfolt házzal, de gondolnom sem szabad a régi dicső időkre, különben végképp elkeseredem. Csak Ön menthetné meg az egyesületet, bár itt volna. Télen minden rendelkezésre álló időt Szirmainénál töltöttem egyrészt, hogy benne tartsam a lelket, másrészt, hogy megtartsam az Egyesületnek. Persze, sarkalatos kérdésekben, ha eltértek véleményeink, nem engedhettem; és Ön tudja, hogy milyen kevéssé bátor és milyen megalkuvó. Múlt héten jött kettőnkhöz (Melaniehoz és nekem), hogy szüntessük be ezt a hamis helyzetet, a közgyűlésen ne válasszuk meg az ügyvezető Tanácsba, és ezentúl csak akkor forduljunk hozzá, ha valami jótékonykodásban kell segítség. Egyszersmint értesítette Feketét, folyószámlánk pénz hiányában megszűnt, elküldte az elszámolást – maradt 20 pengőnk.

Holnap felvonulunk, a választmány testületileg, hogy felajánljuk neki az elnökséget. Nekem nagyon forogni fog tőle a gyomrom (bár az Egy. érdekében – ?! – magam indítványoztam) és nem látom, hogy ő ezután hogy fogadhatná el, de próba szerencse! Elhiszi-e, hogy közülünk nem telik egyetlen szónok sem!? Szörnyen elszegényedtünk, mindnyájan idegben is teljesen tönkrementünk, siralmas az állapotunk. 26-én lesz közgyűlésünk, megpróbáljuk felfrissíteni a választmányt, bár evvel is jóelőre nincs szerencsénk; ketten, Dr. Orphanides (az első női tiszti orvosunk) és dr. Dőmel elfogadták a választmányi tagságot, közben mindketten súlyosan megbetegedtek.

A legegyszerűbb dolgokat nem tudjuk megcsinálni. Az említett két orvosnőnek kellett volna kiküldetésünkben az Alliancet és a Ligát képviselni. Indítványoztam, hogy hívjuk meg a vezetőket a Y.W.C.A. budapesti kongresszusán, mely múlt héten lezajlott levélben és az egész kongresszust értesítsük, hogy bármelyik napon 6-8 között szívesen látjuk egy csésze teán. Nem tudtam keresztülvinni, mert Melaniet nem érdekelte, nem értette, fáradt volt, közben jött a Szirmainé levele. Így csak Mrs. Cadbury jött el, ki maga jelentkezett. Nincsenek embereink, nincsen anyagi eszközünk. Tengődünk, halódunk. Írtam Chapman-nak, az utolsó 300$ amit ígértek a Leslie Fundból, még nem jött meg, pedig febr. kértük már. Lakónk az Egy-ben (két szobát albérletbe adunk) nem fizetett, ki kellett tenni nehéz lesz más fizetőképeset találni. Mert pénz, az nincs Magyarországon, úgy látszik, senkinek sem.

Az új vál-ban majd megkísérlem egy gazdasági bizottságot szervezni, azok azután törjék a fejüket, rendezzenek mozit, karácsonyi vásárt és hasonlókat, hogy pénzt szerezzenek. – csak legyen, aki kötélnek álljon.

Na azt hiszem, ennyi elég a panaszokból, sajnálom, hogy örvendetesebbet nem tudok írni. Augusztusban várom az első unokámat. El se hiszi talán, hogy mindnyájan örülünk neki! Lórinak nagy vágya teljesül vele. Erzsiék fél saisonjukat a zord nyárelőn, pedig egész személyzettel várják a vendégeket. Vilmos meg hánykolódik az óceánon egész nyáron.

Mikor fogunk már révbe jutni mind?

Öleli Francival együtt

Mellernéje

New York Public Library Manuscripts and Archives Division. Rosika Schwimmer Papers, Box 180.